Könyvtár
Vámos Miklós
Utazások Erotikában
Vámos Miklós egyáltalán nem haragszik Alekszej Guszev tüzérkapitányra, aki - bár ebből előnye nem származott - egy alkalommal alaposan keresztbe tett neki. Guszev kapitány ugyanis nem létezik, és soha nem is létezett. Guszev kapitány Illés Béla szovjet őrnagy és magyar író konfabulációja, a huzatos magyar-orosz barátság megtámogatása jegyében fogant politikai leleménye, célzatos hazugsága. A magyar szabadságharccal rokonszenvező, és ezért a minszki hadbíróság által 1849-ben halálra ítélt és kivégzett Guszev kapitány, úgy is mint irodalmi és történelmi hamisítvány, fényes karriert futott be Magyarországon: emléktáblák, úttörőőrsök, szoc. brigádok, sőt, pl. 1951-ben, Budapesten a belváros egyik utcáját róla nevezték el. 1969-ben az ifjú Vámos Miklós felvételizett az ELTE jogi karán, és a szóbelin Guszev kapitányt a kitalált hagyományok tárgykörébe sorolta, minekutána a tekintélyes bíráló bizottság rögvest alkalmatlannak találta a jogi tanulmányok megkezdésére. Így hát Vámos Miklós munkásfiatalnak állt, és egy évig egy nyomdában dolgozott, ahol elelmélkedhetett az igazság, a jog, a törvény és a morál fura összefüggésein, különös tekintettel Kantnak a Tiszta ész kritikájában megfogalmazott aggályaira. De nem adta föl, ismét jelentkezett, és 1975-ben el is végezte a jogi egyetemet. De sohasem lett belőle jogász (amint Paulo Coelhoból sem), mert nem elkenni, meghamisítani, letagadni akarta az igazságot, hanem megismerni, és közkinccsé tenni. Ezért lett belőle író. Dr. Vámos Miklós ügyvédet ma legfeljebb néhány ezren ismernék, és még kevesebben szeretnék, Vámos Miklós írót viszont sok százezer tv-néző és olvasó ismeri, és szereti, és legfeljebb néhány kritikus nem kedveli. Na és! (A Guszev utcát pedig 1990.-ben szép csöndben visszakeresztelték Sas utcára.)
Vámos Miklós a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb, legszínesebb egyénisége, az olvasók kedvence, aki számos műfajban sikerrel próbálta ki magát: írt regényeket (Zenga Zének, New-York-Budapest metro, Anya csak egy van, Apák könyve, Sánta kutya, Márkez meg én, Utazások Erotikában, stb.), számos elbeszélést (Bár, 135 lehetetlen történet), drámát (Asztalosinduló, Világszezon), sikeres filmforgatókönyveket (Csók anyu, Szamba, Ámbár tanár úr); vezetett nagy nézettségű irodalmi tv-műsorokat (Lehetetlen, Rögtön jövök). Tinédzser korában a Gerilla együttes tagjaként próbálta meg felvenni a kor ritmusát. Szerkesztett irodalmi folyóiratot, volt az Objektív Filmstúdió dramaturgja, az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója és vezetője, az International Buda Stage művészeti irányítója, továbbá dramaturgiát tanított amerikai egyetemeken, pl. a Yale-n. Ezenkívül amerikai lapokban (The Nation, Washington Post) rendszeresen megjelennek a tudósításai. Hát ennyit a sokoldalúságról.
Vámos Miklós írói szándékai olvasóközpontúak. Egy németországi tv-műsorban régi vágású szerzőként aposztrofálja magát, aki mindig a mondanivalóból indul ki: "Ha nincs olyan átadnivaló gondolatom, amelyet eléggé fontosnak érzek ahhoz, hogy elraboljam vele olvasóim tíz-húsz óráját, el sem kezdem az írást." (Ugyanebben a műsorban Esterházy Péter gyökeresen más elvet fogalmazott meg, szerinte a prózaíráshoz sem mondanivaló, sem gondolat nem kell, akinek ilyesmije van, az írjon tanulmányt, vagy menjen el tanárnak, de írónak semmiképp.) Vámos Miklós azonban kitart ars poeticája mellett, egy másik interjúban így vall: "Világéletemben az olvasóknak írtam, de anélkül, hogy kompromisszumot kötöttem volna ezért. Én nem tudom a biztos siker titkát, de a biztos bukásét igen. A biztos bukás titka az, ha az író megpróbál úgy írni, ahogyan az ő elképzelése szerint az olvasók elvárják. Ha igyekszik kegyeiket keresni, nem fog sikerülni. Úgy kell írni, ahogy jónak gondolja, és csak reménykedhet, hogy az olvasók szeretettel fogadják. Ha igen, örüljön. Ha meg nem, akkor se búsuljon. Attól, hogy nem kedvelik, még lehet jó író, csak esetleg épp az írók Van Goghja - ő ugye életében egy festményt sem adott el." Nos, Vámos Miklós jó író, sikeres író, és az olvasók is szeretik. Ha szabad azt mondani, ő az írók Munkácsy Mihálya.
Természetesen zajos sikerkönyv legutóbbi regénye, az Utazások Erotikában is, gyorsan fogyó eszköz a könyvesboltokban és a könyvtárakban. Az alcím (Ki a franc az a Goethe?) kissé bizarr, talán a Smokie angol együttes örökzöld slágerének, a Living next door to Alice-nek a leghíresebb sorát idézi (Alíz, ki a franc az az Alíz?), hozzátéve, hogy a regény főhőse, még tinédzser korában egy unalmas kulturális foglalkozás keretében inkább az eredeti angol szövegre hajazó kifejezéssel teszi fel a kérdést. A könyv, már a címe alapján is, a férfi-nő kapcsolatok kacskaringóiról szól. A férfi-női kapcsolatok tárgykörében az évszázadok során számos, általában rezignált kicsengésű bon mot-t fogalmaztak meg, mint pl. Karinthy, aki szerint azért lehetetlen a harmónia, mert mind a ketten mást akarnak, a férfi a nőt, a nő pedig a férfit; vagy Woody Allen, aki úgy véli, hogy a barátságot mindig tönkreteszi a szex.
A női nem egyik tevékeny tisztelője, Kolozsvári Grandpierre Emil szerint kétségkívül igaz az a mondás, hogy a gyakorlat teszi a mestert, csak a szerelemben fordul meg a sorrend, mert ott a mester teszi a gyakorlatot. Vámos Miklós regényének főhőse is efféle mester, pontosabban dr Mester János (a dr után soha nincs pont, ennek vagy van értelme, vagy nincs), piti problémákkal küszködő, nem fontos, nem jelentős ember, aki egy lakótelepi lakásban él harmadik feleségével és két gyerekével. Kutatási témája Johann (János!) Wolfgang Goethe német költőfejedelem, államminiszter, és dobogós casanova szerteágazó szerelmi életének feltérképezése. A több mint száz ismert kapcsolatot abszolváló költőóriás élete mellett dr Mester János, sőt Jánoska élete igencsak szürkének tűnik: három feleséggé előléptetett asszony, és hét különböző hölgy balkézről. Róluk szól ez a szókimondó, sőt néhol kifejezetten szabad szájú regény. A regénynek kétségkívül erőteljes az erotikus kisugárzása, néhol a tradicionális ízléshatárokat döngeti, de aki valamilyen tiltott csemegére számít, az csalódni fog.
Közismert Vámos Miklós vonzódása a XX századi latin-amerikai irodalom nagyjaihoz és a spanyol nyelvhez (pl. a Márkez meg én című regény), így joggal vélhetjük, hogy Gabriel García Márquez (Gabo) a bánatos hölgyismerősök emlékezetével, a kolera idején fogant szerelmekkel, vagy Mario Vargas Llosa a zseniális szervező tehetségű Pantaleón százados által toborzott hölgyvendégekkel, meg don Rigoberto feljegyzéseivel ösztönzőleg hatott az Utazások Erotikában című könyv megírására. Vámos Miklós szereti a nyelveket, közülük vagy fél tucatot különböző szinten beszél vagy megért, a spanyol, saját bevallása szerint, szívós ellenfélnek bizonyult. Bár nem tudja, hogyan mondják a rácpontyot spanyolul, talán a kékbörzsönyös sápi gyurgyalag is csak magyarul ugrik be neki, azért sikerült "márkezül" és "Száz év magányul" megtanulni. Erre bizonyíték az Utazások Erotikában című könyve, amelyet - ha Gabo tudna egy kicsit "vámosul", és elolvashatná, - annyit mondana spanyolul: "Vamos, Miklós", vagyis "gyerünk miklós!", "ez igen Miklós!"
Mario Vargas Llosa az Erotika nélkül nincs nagyirodalom című esszéjében így ír: "Szögezzük le rögtön: az erotikus nagyirodalom nem létezik, ami viszont igen, az a nagy irodalmi művekben ábrázolt erotika. Az erotikára specializálódott irodalom, amely nem képes integrálni az erotikumot a lét valóságmezejébe, az nagyon szegényes irodalom. Az irodalmi szöveg annál gazdagabb, minél több tapasztalati szintre támaszkodik. Ha ebben a kontextusban az erotikum főszerephez jut, akkor beszélhetünk valóban erotikus irodalomról."
Vámos Miklós nagy játékos, dupla vagy semmi. Pontosan ez a címe készülő új kötetének, amelyben adott témában már megjelent történetek mellé kerekít egy újabb történetet, ami felettébb érdekesnek ígérkező kísérlet. Az olvasók pedig, mit is tehetnének mást, várnak türelmesen.
Könyves Kata