Könyvtár
Hugh Laurie
A balek
Egyik kedvenc Rejtő-könyvünkben ("Piszkos Fred közbelép...") van egy fölöttébb mulatságos jelenet, amikor is Sir Arthur Maxbell angol szobatudós, a Fülig Jimmy által szervezett alkalmi expedíció tagjaként partra száll egy távoli csendes-óceáni szigeten, és a bennszülötteket ősi nyelvükön üdvözli. A szigetlakók egy kukkot sem értenek a zavaros makogásból, a megdöbbent törzsfőnök (Ödön, a kannibál) diszkréten, ámde kifogástalan angolsággal érdeklődik a többieknél, vajon mi baja lehet az öregúrnak, netán megbolondult a hosszú tengeri utazás során? Miután tájékoztatták, hogy ez a szigetlakók ősi anyanyelve, a törzsfőnök (Ödön, a kannibál) sajnálattal állapította meg, hogy "ők" csak angolul értenek, de hát sajnos, ez távoli sziget, ahová lassabban ér el a kultúra."
Hugh Laurie "A balek" című sikerlistás könyve olvastán két okból is érthetőnek tűnik a fenti idézet.
A könyvet 1996-ban Londonban adták ki, és azonnal bestseller lett, ehhez képest Magyarországon 11 éves késéssel, csak 2007-ben jelent meg a nem túl ismert Kelly Kft. jóvoltából. Eddig tartott az átkelés a La Manche csatornán, pedig a globalizált világ információs sztrádáin elvileg nincs sebességkorlátozás. A másik pedig a műfaji és a stílusbeli rokonság: A balek pörgős álkrimi, vérbeli ponyvaregény, kellően kusza történet meglepő fordulatokkal, sok-sok poénnal, a fanyar angol humor már ismert és eredeti kellékeivel. Aki a Rejtő-könyveket szerette vagy szereti, az Hugh Laurie könyvén is remekül fog szórakozni.
Hugh Laurie 1996-ban "A balek" kéziratát álnéven küldte be a kiadónak, és megjelentetni is álnéven akarta. (Lásd: P. Howard!) A kiadó szerkesztőinek nagyon tetszett a könyv, nagy sikert jósoltak neki, és Hugh Laurie - ügynöke kifejezett ösztökélésére - végül is hajlott arra, hogy a regényhez becsületes polgári nevét adja. Nem is hozott szégyent rá.
Pedig Hugh Laurie nem író, hanem orvos. Ő dr. House, a zseniális, cinikus, mogorva, mégis szeretetreméltó doki, akit sokmillió - köztük magyar - páciens ismer a világot viharos gyorsasággal meghódító hollywoodi TV-sorozatból. Vagyis Hugh Laurie színész. Golden Globe-díjas. 1959-ben született egy angol középosztálybeli családban, édesapja ismert sportember, és történetesen orvos. (Hugh Laurie-t kissé furdalja is a lelkiismeret, hogy dr. House-ként a sokszorosát - egészen pontosan epizódonként 300 ezer dollárt - kapja annak az összegnek, amit édesapja arrafelé nem is rosszul fizetett aktív orvosként kemény munkával keres.) Édesapja, Ran Laurie 1948-ban evezésben olimpiai bajnoki címet nyert, így természetes, hogy Hugh Laurie is evezőt ragadott. Sportkarrierje szépen ívelt felfelé, először párosban angol ifibajnok, majd a világbajnokságon a kissé lehangoló negyedik helyen végzett. Aztán jött egy komolyabb betegség, amely véget vetett a sportálmoknak. Természetesen Etonban és Cambrigde-ben tanult, régészetet és antropológiát, aminek pályafutása során sok hasznát nemigen vehette.
Még javában lapátolja a vizet, amikor csatlakozik a cambrigde-i Rivaldafény színjátszó körhöz, ahonnan később híres karakterszínészek kerültek ki, mint pl. Emma Thompson és Stephen Fry. Hugh Laurie lelkiismeretesen végigkóstolja az élet által felkínált étlapot: több hangszeren remekül játszik, a Brand from TV zenekar tagja, szereti az ökölvívást (nem csak nézni, űzni is!), fekete bőrszerkóban száguldozik valamelyik kedvenc motorján, búvárkodik vagy környezetet véd, és ha teheti, olvas. Végre egy művelt színész, mondhatnánk, aki nem csak a saját szerepét ismeri. És írogat: újságcikket, novellát, forgatókönyvet, regényt. És persze ismert színész. Pl. ő a "Fekete vipera" kissé hibbant György királya. Viktoriánus angol tradíció szerint 30 éves korában, érett férfiként megházasodik, nem követi az amerikai módit, se válás, se botrány, se pletyka, hisz a család intézményében, boldogan él feleségével és három gyermekével. A nők, legalábbis Hugh Laurie szerint, igen rejtélyes teremtmények: "A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva, és alig érthető."
"A balek" főhőse Thomas Lang, harminchat éves, kitüntetéssel leszerelt skót gárdista, hat láb magas, kék szemű, szeret motorozni és verekedni, képes eredeti amerikai akcentussal beszélni az angolt, ki hitte volna, éppúgy, mint maga Hugh Laurie. Vagyis Thomas Lang nem más, mint Hugh Laurie virtuális alteregója. Íme, amikor a színész nem a figura bőrébe bújik, hanem magáról mintázza meg a figurát. Hugh Laurie egy interjúban így vallott "A balek" keletkezésének körülményeiről: "Az írásra saját életem banalitása késztetett. Néhány hónapig naplót vezettem, és amikor visszalapoztam, megdöbbentem az iromány egyhangúságától: sehol egy vacsora királyokkal vagy államelnökökkel, nincsenek meghódított hegycsúcsok, bedőlt nagyvállalkozások, átható tekintetű vadállatok, nincsenek a VB-döntőn a brazil válogatottnak rúgott gólok, sehol egy fagyási sérülés, semmi éhezés, még egy kínzással kicsikart körömnyi létfontosságú információ sincs sehol. Így elhatároztam, hogy kikerekítem az életet. Fantáziálni és kalandozni akartam." Hugh Laurie pontosan ezt teszi a könyvében. A történetet Thomas Lang meséli el, vagyis a narráció előadásmódja egyes szám első személy, éppúgy, mint Philip Marlowe-é a Chandler-könyvekben. A közvetlen előadásmód növeli a szubjektivitás fokát, ami Hamvas Béla szerint meghittebbé teszi az író és olvasója közötti viszonyt.
"A balek" fedőlapján az olvasót átható tekintettel fixírozó borostás férfiarc természetesen dr. House-hoz tartozik. Ez a kiadó médiatrükkje, bár nem túl eredeti, mert a TV-sorozat sikere óta más országokban is hasonlóan csomagolják az árut. Ami kissé rejtélyes, hogy a "balek" cím kinek az ötlete volt, a kiadóé, a fordítóé, esetleg kalapból húzták ki, ugyanis az eredeti angol cím, "The gun seller", fegyverkereskedőt jelent. A németek és az olaszok nem is próbálkoztak egyéni ötletekkel, a német kiadás "Waffenhändler", az olasz "Il venditore di armi" címmel jelent meg.
Mostanában Hugh Laurie minden percét leköti Hollywood, kedvenc hobbijaira, a Londonban maradt családjára, az írásra, az olvasásra alig-alig marad ideje. Második könyvén elég régóta dolgozik, ha igaz, ebben az évben talán meg is jelenik. A címe mindenesetre már megvan: "The Paper Soldier", azaz "A papírkatona". Abban biztosak vagyunk, hogy erre a fordításra nem kell 11 évet várni, hiszen a TV-sorozattal beetetett nézők nyereséges példányszámban fogják megvenni a dr. House nevével és arcképével promocionált könyvet, bármilyen legyen is az írás színvonala. "A balek" után ítélve, sok rosszra nem számíthatunk.
Hugh Laurie nem túlzottan optimista a hadiipari komplexum és a humanista társadalomszemlélet közötti küzdelem kimenetelést illetően. Arra a riporteri kérdésre, hogy mit tehet az átlagolvasó a fegyverkereskedelem megfékezése érdekében, Hugh Laurie válasza: "Az átlagolvasó csak azt teheti, amit az átlagolvasó mindig is tett: szavaz". Lehet, hogy igaza van. De mire?
Könyves Kata