Könyvtár
Doris Lessing
Doris Lessing 2007. október 12.-én, tíz nappal a 88. születésnapja előtt, számára is meglepetésszerűen, elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, és ezzel mellékesen, mint a legkorosabb díjazott író, bekerült a Guinnesse rekordok könyvébe, maga mögé utasítva Theodor Mommsent, minden idők egyik legnagyobb ókortörténeti tudósát, aki 1902-ben, 85 évesen kapta meg az akkor még friss irodalmi elismerést. Alighanem az is rekordnak számít, hogy az írónő neve éppen negyven évvel ezelőtt vetődött fel, mint a díj potenciális várományosáé. A 18 tagú tekintélyes, ámbár az utóbbi időben egyre kevésbé egységes bíráló bizottság az indoklásban kifejtette, hogy a Nobel-díjra érdemesült Doris Lessing "egy olyan női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki szkepticizmussal, tűzzel és látnoki erővel ábrázolja a megosztott civilizációt." Erényei között megemlíti, hogy "Doris Lessinget különösen az emberiséget a primitívebb életformához visszakényszerítő globális katasztrófa látomása foglalkoztatja, és ez újra és újra felbukkan az utóbbi években írt könyveiben."
Azon a kellemes októberi délutánon az írónő éppen bevásárlásból volt hazatérőben, amikor hatalmas tömeget látott észak-londoni háromszintes családi háza előtt, először arra gondolhatott, hogy talán Yum-Yum nevű macskáját gázolta el egy modortalan autós, de a riporterek hamar megnyugtatták: csak azért jöttek, hogy az újdonsült Nobel-díjast üdvözölhessék. Doris Lessing így tudta meg a nagy hírt, amit az angol észjárásra jellemző hasonlattal kommentált: "Minden európai díjat begyűjtöttem, az utolsó szálig. Boldog vagyok, hogy teljes a gyűjteményem." "It's a royal flush" - vagyis ez már maga a király flöss. (A royal flöss, mint tudjuk, a lehető legjobb lap a pókerben, a tétek tétje, egyszínű sor, amely az ásszal kezdődik. Annyira ritkán fordul elő, hogy egy vérbeli játékos pontosan emlékszik pályafutásának minden egyes royal flössére. Hát még akkor, ha a sor elején a Nobel-díj virít!)
Édesapja harcolt az I. világháborúban, majd utolérte a sebesült katonák sorsa: a hadikórházban beleszeretett egy szigorú tekintetű ápolónőbe, majd gyorsan feleségül vette. A házaspár Perzsiába költözött, mivel a férj a Birodalmi Banknál kapott egy szerény javadalmazással járó állást. Így Doris Lessing a brit birodalmi periférián, a nyugat-iráni Kermanshahban született, 1919. október 12.-én. Édesanyja barbár vidékről, viktoriánus életről és tisztes meggazdagodásról álmodozott, ezért a háromtagú család 1925-ben Dél-Rhodéziába (ma Zimbabwe) költözött, ahol egy kb. ezerholdas bozótost próbáltak kukoricatermesztésre alkalmas birtokká varázsolni, nem túl sok sikerrel. Doris Lessing gyermekkora az anyai szigor és a rideg zárdai nevelés kettős szorításában zajlott. "Kevés örömben és sok szenvedésben volt részem" - mondta később. Nem is bírta sokáig egyiket sem, az iskolát 13, a szülői házat 15 évesen hagyta ott. Széleskörű műveltségét, tájékozottságát autodidakta módon szerezte, még a középiskolát sem végezte el, akárcsak az angol nyelvi nemzetközösség másik irodalmi Nobel-díjasa, a dél-afrikai Nadime Gordimer. A házasság kötelékét sem tűrte sokáig, első és második férjétől is 4-4 év házasság után vált el, és 30 éves kora után soha többé nem ment férjhez. 1949-ben tért haza Angliába, táskájában első sikeres regényének (A fű dalol) kéziratával. A regény önéletrajzi elemek ötvözete, a brit gyarmati telepesek és az alávetettségbe kényszerült bennszülöttek kulturális és emberi konfliktusait, az ebből fakadó egyéni tragédiákat ábrázolja, háttérben a különös szépségű afrikai tájjal.
Az irodalomkritikusok Doris Lessing életművében három alkotói szakaszt különítenek el. A radikális baloldali korszakot (1944-1956), amikor írásaiban a társadalmi igazságtalanságot és egyenlőtlenséget, a diszkriminációt ostorozza; a pszichologizáló korszakot (1957-1969), amelynek kimagasló alkotása a The Golden Notebook (Az arany jegyzetfűzet); és a harmadik, többek szerint a legkevésbé sikeres korszakot (1970-1990), mikor science fiction stílusban, didaktikus felhanggal kereste a válaszokat az emberiség által gerjesztett problémákra. (Ma már az írónő munkáságában már nincs kitüntetett "alkotói fő csapásirány".) Az arany jegyzetfüzet 1962-ben jelent meg, és női kultuszkönyvként, feminista bibliaként azonnal világsikerré vált. A regény magyarul nem olvasható, a rendszerváltás előtt "elfelejtették" kiadni, nyilván nem véletlenül. A főhős, Anna Wulf, az arany jegyzetfüzetbe négy naplót fűz össze: a feketében afrikai élményeit rögzíti, a vörösben a kommunista eszmékből való kiábrándulásának történetét írja meg, a sárgában rövid elbeszéléseket találhatunk, a kék pedig az érzéseket, az álmokat és az emlékeket tartalmazza.
Doris Lessing maga is tagja volt a brit kommunista pártnak, második férje, Gottfried Lessing német menekült elkötelezett kommunista volt, aki a II. világháború után az NDK ugandai nagykövete lett. Doris Lessing azonban, mint szabad szellemiségű angol, semmilyen korlátozást nem viselt el huzamosan, így a pártjában alkalmazott szovjet módszereket sem, és 1954-ben faképnél hagyta a brit kommunistákat, majd 1956-ban szakított a világmegváltó ideológiával is. 1956. november 7.-én levelet írt a szovjet írószövetség külügyi titkárának, Borisz Polevojnak (Egy igaz ember), amelyben követelte, hogy a szovjet-orosz írók közös nyilatkozatban ítéljék el a magyarországi demokratikus forradalom vérbefojtását. De a szovjet tankok lánctalpai nem csak a magyar szabadságot, hanem a nyugati világ baloldali érzelmű tömegeinek álmait is sárba taposták. Az arany jegyzetfüzet vörös naplója a kommunizmusban hívő emberek törvényszerű meghasonlásáról szól, nem csoda, hogy a magyar kultúrtörténet Aczél-korszaka nem vett tudomást a 20. század egyik világirodalmi csúcsteljesítményéről. Nagyon valószínű, hogy Az arany jegyzetfüzetet magyar fordításban ezután sem olvashatjuk, ugyanis aligha van olyan kiadó, amely a több mint 600 oldalas regény igényes fordítására és kiadására pénzt áldozna, főként azért, mert a mégoly ragyogó profizmussal és ráérzéssel megírt regény felett eljárt az idő, és mert a közönségsikerre nincs garancia. Az olvasónak nincs más választása, ha minden áron el akarja olvasni a könyvet, meg kell tanulnia angolul. Doris Lessingnek mindössze három könyve jelent meg magyarul, a már említett A fű dalol, az Eldorado (elbeszéléskötet), valamint egy különös hangulatú, sodró lendületű modern thriller, Az ötödik gyermek.
Doris Lessing rendezett gondolatiságú, öntörvényű, makacs ember. Leírja azt is, amiben hisz, és azt is, amiben nem hisz. Független jellem, és a függetlenség nem eladó, továbbra sem hívhatjuk Lady Dorisnak, mert a kitüntető birodalmi címet visszautasította. Sörös korsóból issza a Coca-cola ligtht-ot, nem azért, mintha különösebben kedvelné, de a kávéra és a teára allergiás. "Egy angol nő számára nincs szörnyűbb csapás, mint az, ha nem ihat teát" - mondja búsan. Reméljük, a Nobel-díj azért egy kicsit felvidítja.
Könyves Kata